Galéria

Fotó csak a szerző hozzájárulásával használható fel.
Kapcsolattartó: DEMETER PÁL – Klubvezető
Tel: +36 70 518 5651
Email: demeterp.51@gmail.com

Home » Galéria

50. EMO Color

50. Észak-Magyarországi Fotóművészeti Szemle kiállításra kerülő képanyaga, színes kategória
CB_UrHe06_saskasziluett.jpg

50. EMO Mono

50. Észak-Magyarországi Fotóművészeti Szemle kiállításra kerülő képanyaga, monokróm kategória
MB_SzaJa07_westernlovas.jpg

Budai Gyula

Pásztón születtem, 1963-ban. Gyermekkoromat a Mátra nyugati lábánál, Szurdokpüspökin és Zagyvaszántón töltöttem. Édesapám sokat vitt minket az öcsémmel kirándulni és közben rengeteget fotózott. Innen a természet szeretete és később a fotózás iránti igény is. Egy Exa tükörreflexes géppel kezdtem el fotózni, amit édesapámtól örököltem. Ma egy Canonnal járom az Alpok, és a Kárpátok bérceit. Lassan húsz éve, hogy az egri fotókör tagja lettem. Kiállításaim Egerben, Zagyvaszántón és Szurdokpüspökin voltak. A Turista Magazin országos fotópályázatán nyertem díjat és az Észak-magyarországi fotószemlén. Célom, hogy minél több olyan helyre eljussak, megörökítsem, és másoknak is megmutassam, amelyet érdekesnek tartok.
01.jpg

Czakó Péter

Czakó Péter vagyok. 1972-ben születtem Egerben, és itt nőttem fel. A fényképezés a középiskola elvégzése után kezdett el érdekelni, ekkor majdnem elkezdtem a fotósiskolát is, de végül más irányban indultam el. Ezután 10 évig nem sokat fotóztam, 2004-ben az első digitális fényképezőgépem megvásárlása hozta el számomra az áttörést. Azóta ismét sokat fotózok, és megpróbálom magamat képezni is. Mivel nagyon szeretem a természetet járni, magától adódik a tájfotózás iránt érzett vonzódásom. Emellett érdekel a portré- és városfotózás is, és utazás közben is sűrűn kattintgatok.
00.JPG

Demeter Pál

Ózdon születtem, 1951-ben. A fotózással 1975-ben kerültem kapcsolatba, főiskolás koromban. Az alapokat Lek Gábortól tanultam meg. A művészi igényű fotózás iránt Debrecenben Vencsellei István fotóművész keltette fel az érdeklődésem. Közben igyekeztem minél több fotós szakkönyvet áttanulmányozni. A munkahelyemen a 80’-as évektől már szakkört vezettem. Ezt követően minden munkahelyemen létrehoztam és működtettem ifjúsági fotószakkört. Egerbe kerülésem újabb impulzust adott a fotográfia iránt. Kapcsolatba kerültem a Heves Megyei Fotóklub és a Horváth Zsigmond Lajos Fotószakkör tagjaival. Új barátaimtól nagyon sokat tanultam. Különösen Fejér István, Kállay László, Jakab Tibor és Molnár István munkái voltak rám nagy hatással. Megtiszteltetést jelentett számomra, hogy a leköszönő klubvezető, helyére 2001-ben nekem szavazott bizalmat a Heves Megyei Fotóklub. Azóta irányítom és szervezem a fotóklubunk életét és tevékenységét. Két olyan előd után, mint Körmendi Károly és Fejér István, ez a feladat komoly kihívást jelent számomra. Kedvenc fotós témáim a tükröződés, zsáner fotók, és a 3D-sképek. Sokat foglalkozom a magyar fotográfia történetével, jelenleg Eger fotótörténetén dolgozom.
00.jpg

Dolmányos László

Majdnem az alapító tagok közé tartozom, ugyanis 1970-től vagyok a Heves Megyei Fotóklub tagja. Foglalkozásomat tekintve autóvillamossági műszerész vagyok. Kedvenc fotótémáim közé tartozik elsősorban a motorsportok, a mozgás és a sebesség ábrázolása, az architektúra fotók, városfotók, építészeti belsőfotók, apró részletek. Ezeket szeretem művelni, minél tökéletesebb technikával. A természetfotók, a tájfotók, a részletek és a makrovilág szintén érdekel. Számos különböző pályázaton nyertem díjakat, mint például Aktualitások 81, Olvasó ember világa, Észak-Magyarországi Fotóművészeti Szemle, A verseny szépsége országos fotópályázat, Eger vára vissza-vételének 300 éves évfordulójára kiírt fotó-pályázat, stb. Egerben és Budapesten is voltak önálló kiállításaim, a Diós Magda grafikusművésszel közösen rendezett kiállításunk anyaga a Párizsi Magyar Intézetben is bemutatásra került.
Önarckép.jpg

Fejér István

1939-ben születtem, Füzesabonyban. A háború bombái elől menekülve, szüleim jónak látták Egerben, a Koszorú utca egyik óvóhellyé átalakított borospincéjében átvészelni a nehéz időket. Innen számít az én egri mivoltom. A legvadabb Rákosi-éra alatt nyertem felvételt a Hatvani Vegyipari Technikumba, ahol kiváló tanárok tanították a szakmát, és mutattak példát emberségből, miközben védtek bennünket – amennyire lehetett – a külvilág ártalmaitól. Ezen évek alatt ismerkedtem meg a fényképezés alapjaival. Érettségi után Egerben a közegészségügy szolgálatába álltam, mint technikus, és 42 évig szolgáltam. 1957-től az Egri Fotóklub tagja lettem, ahol kiváló felnőttek támogattak a fotózás megismerésében. 1962-ben a budapesti Aesculap Fotóklub vett fel tagjai közé, azóta is működő, alkotó, nagy tudású társak segítenek. 1966-ban művészeti-oktatói működési engedélyt kaptam, és megbízást a Heves Megyei Fotóklub vezetésére. 2002-ig volt szerencsém a kiváló fotósokból álló társasággal együttműködni a klub vezetőjeként. Szintén 1966-ban a megalakuló és korát megelőző fotós csoportnak, a NADAR Stúdiónak lettem tagja, fennállásáig. 1970-ben, hogy a fotót és ezzel együtt a kiállítók véleményét közelebb tudjuk vinni a közönséghez, az országban először Egerben rendeztünk a Megyei Művelődési Központ támogatásával szabadtéri kiállítást. Ezt a kiállítási formát több mint harmincszor ismételtük, mert a megyeszékhely közönsége elvárta és figyelemmel kísérte. A közművelődés terén elért eredményeimet 1970-1980-as években minisztériumi kitüntetéssel ismerték el. Többtíz megyei, országos közös kiállításon szerepeltem képeimmel, díjakat nyertem Romániában, Lengyelországban, Franciaországban és itthon. 1990 óta több egyéni kiállításom volt Magyarországon és Erdélyben. - Fotóklubunk korábbi vezetője, FEJÉR ISTVÁN “Arany Kazetta” életmű díjas fotóművész 2021. 10. 21-én eltávozott körünkből. Pista 35 éven át vezette a Heves Megyei Fotóklubot, és egyik alapító tagja volt a Nadar Csoportnak. Tevékenysége során sok fiatallal szerettette meg a fotográfiát. Hasznos tanácsaival sokunknak segített. Távozásával nagy űr keletkezett a heves megyei fotós életben. Részvétünk a családnak! Pista nyugodj békében!
Fejér István.jpg

Gál Cecília

2008-óta vagyok tagja a Heves Megyei Fotóklubnak. Azóta hat témából volt önálló kiállításom melyeket az ország több városában is sikerrel mutathattam be. Szeretek utazni és ez mit sem érne fotózás nélkül. Az utak során keresem az érdekes arcokat, a különleges perspektívákat. Külföldi útjaim során készített fotókból vetítéseket is gyakran készítek. Igyekszem bemutatni egy-egy ország érdekességeit, nevezetességeit. 12 fotópályázaton szerepeltem sikerrel és kerültek kiállításra képeim. Legszívesebben embereket fotózok, kedvenceim a portrék és az életképek. Az emberek arcán megjelenő érzelem, az évek barázdái, egy mosoly , mindig megfog. Vallom, hogy fontos az egyéni látásmód kialakítása, az új dolgokra való fogékonyság és a technikai tudás fejlesztése.
00.jpg

Herpai Imre

vagyok, 1974-ben születtem Egerben, mind a mai napig itt élek. Földrajz – testnevelés szakos tanárként dolgozok egy általános iskolában. A természet iránti érdeklődésem gyerekkorom óta végigkíséri a mindennapjaimat. Ha tehetem, szívesen utazok társasággal, vagy egyedül. Utazásaim során kezdtem el fotózni azzal a céllal, hogy megörökítsem élményeimet, emlékeimet. Az évek során ráéreztem a fotózás ízére. A természetfotózás felé fordultam, egyre tudatosabban kerestem a megörökíthető szépségeket. 2005 óta foglalkozom komolyabban természetfotózással. Szívesen fotózok külföldön és hazai tájakon bármilyen témát, amelyben látok fantáziát, amit érdekesnek tartok. Számos hazai és nemzetközi fotópályázaton szerepeltem sikeresen: -Az év természetfotósa pályázaton magasra értékelt képek -Arany Teknős nemzetközi fotópályázat magasra értékelt képek -Milvus nemzetközi fotópályázaton harmadik helyezés -Észak- Magyarországi Fotóművészeti Szemlén első helyezés -MAFOSZ szalonon első helyezés A pályázatok mellett önálló és közös kiállításokon is szerepeltek képeim.
00.jpg

Kállai Margó

A fotózás szeretete tizenhat éves koromban kezdődött. Tanulmányaimat Debrecenben végeztem, fotós iskolában. Fotóimmal számtalan pályázaton és kiállításon vettem részt, a nemzetközi fotókiállításon kapott aranydíjra vagyok a legbüszkébb. Tagja vagyok a Heves Megyei Fotóklubnak, valamint az Országos Képző és Iparművészeti Társaságnak is, melynek kiállításain szobraimmal veszek részt. Fáradhatatlan szenvedéllyel keresem a megörökítésre méltó egyszeri és megismételhetetlen pillanatokat. Különösen lenyűgöznek a természet csodái, az ember, és az ember alkotta tárgyak gondolati szépségei. Munkálkodásomban az az erő hajt, hogy az általam meglátott szépségeket mások számára is esztétikai élményt adó látvánnyá tegyem.
00.jpg

Kállay Csaba

vagyok 1973-ban születtem Egerben, jelenleg Ostoroson élek feleségemmel és kettő gyermekemmel. Tirolban dolgozom a szállodaiparban. Hobbik és érdeklődési köreim a fotózáson kívül a, túrázás, horgászat, utazás, harcművészetek. A fotózással már gyermekkoromban megismerkedtem, ámulva néztem szüleimnek járó híres sárgaszélű havi szaklapot ami tele volt szebbnél szebb fotókkal, valamint Édesapám, Nagyapám fotóit, diáit. Kisebb méretű FF filmes gép volt az első, majd Édesapámtól kaptam az első tükörreflexes filmes gépet, amit az előhívások anyagi vonzatai, és sok nem sikerült kép miatt nem preferáltam annyira, de a technika fejlődésével a később megjelenő először kompakt digitális fényképezőgépek által készített képek azonnali visszanézhetősége, számos lehetőségeivel újra felfedezhettem a fényképek által nyújtott történések, emlékek örömét. 2006-ban tudtam vásárolni az előző gépeimtől komolyabb digitális tükörreflexes fényképezőt, amivel még jobban kinyílt számomra a fotózás világa. Kedvenc fotótémáim a családi képeken túl az életképek, az elkapott pillanatok és a tájfotózás, de szinte minden területe érdekel. A Heves-Megyei fotóklubbal Édesapámon keresztül kerültem kapcsolatba, aki oszlopos tagja ennek a csoportnak. Már első alkalommal és azóta is a fotóklubban eltöltött idő miatt érzem, hogy a fotózásban fejlődtem. Az interneten és a szakkönyveken túlmenően a klub valamennyi tapasztalt tagjától minden alkalommal hasznos információkat kapok a még jobb további fotóim elkészítéséhez, ezért továbbra is szeretnék ennek a csapatnak tagja lenni.
00.jpg

Kállay László

Debrecenben születtem 1949-ben. A fotográfiával korai gyermekkorban, Édesapám révén ismerkedtem meg. A gyerekeink önállóvá válását követően szinte azonnal lehetőség nyílt arra, hogy intenzíven foglalkozzak az általam,- egy életre megszeretett fotózással. A gép és optika vásárlást követően 1995 – ben felkerestem Egerben a Megyei Művelődési Házban működő Megyei Fotóklubot. Bekapcsolódtam a szakmai programokba és folyamatosan fejlesztettem technikámat is. Sokat tanultam idősebb és tapasztalt klubtársaimtól elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ennek volt köszönhető, hogy 1999-ben „Eger Ünnepe” alkalmából önálló fotókiállítást rendezhettem – Egerben, amelyet 18 önálló tárlatom és sok közös kiállítás követett. Kedvencem a természetfotó, valamint környezetünk olyan pillanatainak megörökítése, amelynek mondanivalója mások számára is érdekes, örömteli. A kiállításokon és pályázatokon való eredményes szereplésem, a fotóművész diploma megszerzését is lehetővé tette. Szeretném fokozni a hazai és nemzetközi pályázatokon való részvételemet, további sikerek reményében.
00.KÁLLAY LÁSZLÓ - Önarckép.jpg

Kiss László

A fotózással viszonylag későn, főiskolás éveimben kezdtem foglalkozni. A Jászberényi Tanítóképző Főiskola fotós szakkörének tagjaként az iskola felszerelésével készítettem első kiállítási anyagomat „Két és fél évszak” címmel. A szakköri munkát Soós Imre tanár úr vezette. A fotózást évekig csak kiegészítő tevékenységként kezeltem. Segítette a festményeimen megjelenített tájak, az ihlető élmények felidézését. A változást a Jakab Tibor fotóművésszel való megismerkedés és rendszeres közös munka hozta meg. Korszerűbb, bátrabb látásmódot, sok- sok technikai fogást tanultam tőle. A tanultak hamarosan a pályázatokon elért eredményekben is megmutatkoztak. Témaválasztásomat az élő és élettelen természet iránti érdeklődés, szeretet határozta meg. Kedvenc témám a TÁJ, amelynek a horizontot uraló monumentális szirtek, felhők, és az előtérben virító apró növények egyaránt fontos részei. EREDMÉNYEIM: - 2002. „Kalandok karnyújtásnyira” c. fotópályázat – különdíjas helyezés - 2002. A Mount Everest és a Földgömb magazinok „Hegy és ember” c. fotópályázata – I. helyezés - 2003. „Földünk az optikán keresztül” c. fotópályázat – különdíjas helyezés - 2003. A Magyar Fotóművészek Országos Szövetségének különdíja - 2005. A HTM és a Földgömb magazinok fotópályázatán „A hegyek világa” kategóriában I. helyezés - 2006. A Magyar Turista turisztikai folyóirat „Jó kilátások 2006” c. fotópályázata –III. helyezés - 2007. A HTM és a Nimród Fotóklub „Az én természetem” c. fotópályázata – II. helyezés - 2008. A HTM „Az én természetem” c. fotópályázata – különdíjas helyezés - 2009. A Turista Magazin, a HTM, a Magyar Természetbarát Társaság és az Újpesti Gyermek-, és Ifjúsági Ház által kiírt Természetbarát fotópályázat 2009 „A természet szépségei” kategóriában – I. helyezés - 2009. A Magyar Földtani Társulat „Amit Neked is látnod kell! Magyarország földtani szépségei” c. fotópályázata – III. helyezés - 2010. A Turista Magazin, a HTM a Magyar Természetbarát Szövetség és A jövő Háza Alapítvány –A Természetbarát fotópályázat „A természet szépségei”kategória II. helyezés
00..jpg

Kovács Miklós

1954-ben, Nyíregyházán születtem, de az életemet az egyetemi tanulmányok kezdetéig (Debreceni Agrártudományi Egyetem) Ibrányban töltöttem. A fotózással már a gimnáziumban elkezdtem foglalkozni a szüleimtől kapott tüköraknás Ljubityel 2 (Любител 2) fényképezőgéppel, de az igazi lendületet a gyermekeim születése jelentette, amikor először egy Kiev 4-, majd egy ZENIT TTL géppel örökíthettem meg gyermekkorukat, illetve a családi eseményeket. A következő korszakom (2001) a digitális gépeim (kompakt bridge gépek) megjelenésével indult, ahol már bátrabban lehetett kattintgatni, többletköltség nélkül. Ez nem csak azt eredményezte, hogy a több kattintásból több jó kép is maradt meg, hanem azt is, hogy a rossz képekből sokat lehetett tanulni a számítógép monitorja előtt. Ezen tapasztalatok segítségével az ember rájön, hogyan kerülje el a leggyakoribb fotós hibákat, a nem kevés fotóskönyv elolvasása-, a különböző internetes tájékoztató- és oktatófilmek pedig formálják az ember szemléletét, és tovább tökéletesítk a tudását. A tükörreflexes gépre váltás (2012-től) óriási ugrást jelentett a képeim minőségében, és a nagyobb tudású gép adta új lehetőségek rákényszerítettek arra, hogy még inkább képezzem magam, tudatosabban fotózzak. A tudásom további csiszolására, a képeimnek mások által készített képekkel való összehasonlítására, megmérettetésére, a háziversenyek inspiráló hatásának megélésére, 2015-ben csatlakoztam a Heves Megyei Fotóklubhoz, ahonnan az akkori munkáim zsúfoltsága miatt 2018-2020 között szüneteltettem a részvételemet. Most, nyugdíjasként már több időm van ismét fotózni, a klub munkájában aktívabban részt venni.
Kovács Miklós_Profilkép.jpg

Kövecses Zsolt

A Heves Megyei Fotóklubnak 1995-től vagyok tagja. Akkoriban még filmjeinket 36 expozícíós kockára írtuk, sokat dolgoztunk fekete fehérben, tocsogtunk a hívóoldatban és a fixirsóban. A fotózás drága volt (most is az) így minden egyes kockát átgondoltunk. Kiváló iskola volt. Az „igét” Fejér Istvántól és Molnár Istvántól kaptuk, tartsa meg őket az Isten még jó sokáig! Egészen idáig, 55 évig, ez a klub azért tudott fennmaradni, mert nem csak fotózunk, szerettük is egymást, barátok voltunk. 2005. évig Egerben éltem, mindaddig a klubfoglalkozásokat rendszeresen látogattam, azokon aktívan részt vettem. 2005. évben részben a munkám miatt, családom miatt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szomolyára költöztem. Elköltözésem másik oka a falusi életmód, szokások és a hagyományőrzés irányába való szenvedélyes orientáció volt. A korábbi próbálkozások, kísérletek után jelenlegi témám is a falu, hazai örökségünk, a falusi közösség élete. Az eredetit keresem, a forrást. Vajon van még? Azt gondolom igen, még van. Sajnos a klub foglakozásain nem tudok rendszeresen részt venni, de kapcsolatunk nem szakadt meg. A klub tagjai szinte állandó vendégei Szomolyának, barátainknak tekintjük őket, nálunk ők otthon vannak. 2010. évtől a rendszeresen megrendezésre kerülő nyári fotóstábor egyik konstans helyszíne is Szomolya. Évről-évre próbáljuk a hozzánk érkező fotósokat vizuális érdekességekkel meglepni. A klub neves tagjai (Kállay László, Demeter Pál, Fejér István) kiállításokat is rendeznek közösségünknek. Az együttműködés eredményezett Szomolyán is, most már mondhatjuk aktív fotóséletet. Bejegyezve ugyan nem vagyunk, de jó úton járunk. Több taggal bővült a hazai fotós élet Szomolyáról.
Kövecses Zsolt.JPG

Lenkey János

A nevem: LENKEY JÁNOS és Egerben élek. 1952. március.15.-én születtem Füzesabonyban. Iskolai tanulmányaimat Füzesabonyban, Miskolcon, és Gödöllőn végeztem.A fotózás alapjaival még az 1960-as évek közepe táján ismertetett meg egy Füzesabonyban dolgozó fényképész mester. A Gödöllői egyetemi évek alatt, és az első munkahelyemen a Füzesabonyi Állami Gazdaságban is rendszeresen látogattam a fotólabort, és sokat fotóztam. Az analóg és a digitális technikával is megismerkedtem. Az első digitális fényképezőgépemet 1999-ben vásároltam, amit azóta már több és jobb minőségű, és teljesítményű gép követett. A jó fotó készítéséhez " jó időben - jó helyen kell lenni" !!!
00.jpg

Molnár Béla

Röviden magamról: 1961. 04. 22-én Kömlőn születtem. Gyöngyösön jártam a Vak Bottyán Műszaki Szakközépiskolába. 1979-től Egerben éltem, dolgoztam: HM Távközlési Üzem, Magyar Néphadsereg. A nyolcvanas évektől a fotóklub tagja. A legtöbbet talán Fejér Pistának köszönhetek, aki az első találkozáskor megtépdeste a képeimet, de ez kellett ahhoz, hogy most már olyan fotókat készítsek, melyek a weboldalamon láthatóak. Szabadúszó, vállalkozó 1989-től. Fotózás, rendezvény szervezés, kiadványszerkesztés... Molnár Béla egykori klubtársunk 2021. márciusától a mennyek világában fotografál.
Molnár Béla.jpg

Molnár István Géza

Molnár István Géza. Fejér megyei Iváncsán születtem 1936-ban. Út-vasútépítő és építész technikus vagyok. Tanítottam szakközépiskolában építőipari szaktárgyakat és művészeti szakközépiskolában fotográfiát. A fényképezést kedvtelésből, autodidakta módon tanultam. Fényképezem a természetet az épített környezetet, készítek zsáner, portré és akt képeket is. Fotóim könyvekben, albumokban és folyóiratokban jelentek meg. 2006-ban jelent meg „Időszeletek” címmel első fotóalbumom. 1970-től napjainkig külföldön és belföldön 52 önálló és 151 csoportos kiállításon voltak láthatóak fényképeim. A Heves Megyei Fotóklubnak alapító tagja vagyok. /1968/ A Horváth Zsigmond Lajos Fotószakkörnek 1982 óta vezetője vagyok. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának. /MAOE/ (1997 sorsz.: 8309 MAOE fotóművész) 1999-ben Eger MJ. Város Fotóművészeti Nívódíját kaptam, 2001-ben a MAFOSZ-tól E-MAFOSZ/G /aranydiplomás fotóművész/, 2001-ben HonEs-MAFOSZ kitüntetettje három évtizedes fotó-oktató munkáért, 2011-ben Eger MJ. Város Pro Cultura Agriae kitüntetést kaptam. 2018 jan. 22. Gárdonyi Géza díj. 2018. márc. 24. Életműdíj HonA-MAFOSZ fotóművész diploma. Továbbá FIAP, több országos, regionális és helyi elismerés birtokosa vagyok.
00.jpg

Molnár László

Molnár László vagyok, Egerben születtem 1954-ben. A fotózás iránti szenvedélyem a 70-es évek elején kezdődött mikor az NDK-ban dolgoztam és rendkívül jutányos áron jutottam hozzá egy komplett laborfelszereléshez. Több kollégámmal autodidakta módon kezdtük el tanulni az új hobbink csínját-bínját. Miután hazajöttem az NDK-ból már "nagyon tudtam" fotózni, így jelentkeztem a Fejér Pista által vezetett Heves Megyei Fotóklubba. Rá kellett jönnöm, hogy annyira nem is tudok "nagyon fotózni". Szabályok, aranymetszés, harmadolás, kompozíció, tónus-gazdagság, számomra mind-mind új fogalom volt. Kezdhettem mindent elölről. Hála a jó közösségnek és Pista hozzáértő útmutatásainak, sikerült fejlődnöm. Ma is vallom, egy jó közösség nélkülözhetetlen a sikerhez. A 80-as 90-es években már kevesebb időm jutott a fotózásra. Szinte csak családi képeket készítettem. Aztán történt, hogy a fiam vásárolt egy digitális fényképezőgépet. Újra elkezdett érdekelni a dolog. Ámulva néztem, nincs film, nem kell a hívóban és fixírben tapicskolni, törölni lehet a kártyát, lehet "büntetlenül kattintgatni". Így vettem meg első digitális gépemet - egy Panasonic FZ38-at, gondolván elég lesz nekem. Egy hónap után rá kellet jönnöm a gép korlátaira. Váltanom kellett. Nem szaporítom a szót, ma már full frames gépem van. Közben a képfeldolgozó programokkal is ismerkedni kellett, elsajátítani képfeldolgozást. Nagyon érdekelnek a különböző képmódosító eljárások.(tónusredukálás, szolarizáció, grafikus megjelenítés). Azonban nagyon kell vigyázni ezekkel a dolgokkal, ne váljon öncélúvá. Adjon valamit a képhez, mondanivalóhoz. Sikerült sok érdekes képet alkotni, melyek több-kevesebb sikerrel szerepeltek pályázatokon, kiállításokon. Háromszor volt lehetőségem önállóan bemutatni képeimet. A fotóklub alapításának 60. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon találkoztam a régi társakkal és új vezetőjével Demeter Palival. Nagyon jó benyomást tettek rám, azóta ismét "rendes klubtag" lettem. Rendkívül jó közösségre leltem, örömmel látogatom a klubfoglalkozásokat.
Molnár László.jpg

Nagy Péter

Nagy Péter, Eger "Első sikeres szereplésem alkalmával személyesen találkoztam a fotó nagy öregével, Réti Pállal. Ő fejből mondta a Heves megyei fotósélet meghatározó egyéniségének nevét, címét és telefonszámát. Addigi munkámmal szerényen bekopogtattam a Fejér István vezette fotóklubba. Képeimen végignézve kérdezte: aki így tud fényképezni, miért nem tagja klubunknak? Azóta - az illegalitás időszakát is beleszámítva - alig van olyan péntek, hogy hiányoztam volna. Annak pedig van már tizenöt esztendeje." Ezeket a mondatokat 1993-ban kiadott Heves Megyei Fotóklub katalógusába írtam. Azután az élet sodrása elfordított a fotóklubtól. Visszatérésem a fotóklub 2019-ben megrendezett 60. évfordulós kiállításának köszönhető, amikor a paravánokon megláttam egy elfelejtett felvételemet. Azóta igyekszem ismét hasznos tagja lenni a fotós közösségnek.
NP_Önarckép a Westin hotelben.jpg

Szabó Zoltán

Egerben születtem 1978-ban és azóta is itt élek. Egész fiatal koromra vezethető vissza a fényképezés szeretete, majd az idő előrehaladtával, egyre mélyebben érdekelt ez a téma. A hobbi fotózástól többre vágyva folyamatosan a szakma megismerésére, elsajátítására törekszem folyamatos tanulással, gyakorlással. A Heves Megyei Fotóklub tagja 2019-től vagyok. Egyik kedvenc témám a portré készítés, de minden más területen is szívesen tevékenykedem pl.: a családi események megörökítése, esküvő fotózás, babafotózás, a természetfotózás és minden más ami lencsevégre kapható.
Mi (85).jpg

Szerencsi Gábor

1963-ban születtem Egerben. Gyermekkoromat egy Eger közeli kis faluban, Novajon töltöttem, amelyet északról a Bükk, délről az Alföld határol. Az egri gimnazista éveket követően Budapesten szereztem szerkezetépítőmérnöki diplomát. A fotózással 1989-ben az első fiam születésekor kerültem kapcsolatba. Szokványos családi felvételeket készítettem színesben és fekete-fehér formában, Zenit típusú géppel. Ezt követően a szakmai munkámat nagyban elősegítette a fényképezés, ugyanis épület- és hídvizsgálati szakvéleményeimben a szerkezetek állapotát fénykép formájában rögzítettem egy Yashica tükörreflexes géppel. 1998-ban készítettük szerzőtársaimmal a Hidak Heves megyében című könyvet, amelyhez sok képet készítettem. Ez újabb lökést adott a fotózáshoz. Elkezdtem diára fotózni, immáron Canon EOS vázakkal. Néhány esetben díjazott képet is sikerült készítenem, amely további ambíciókat serkentett bennem. A Tisza mellett eltöltött hétvégeken szerettem meg a tiszai tájat és kerültem közelebb a természethez. A természet varázsa magával ragadott, az utóbbi években a természet fotózása vált a kedvenc időtöltésemmé, különösen a lessátras fotózás. A digitális technika megjelenése újabb lehetőségeket tárt fel előttem. Úgy gondolom szerencsés helyen lakom, ugyanis Eger, mind a Tisza-tóhoz, mind pedig a Bükkhöz ill. a Mátrához nagyon közel helyezkedik el. Így nem kell sokat utazni kitűnő fotótéma után. Mint fotótéma, mindhárom tájegység határtalan lehetőségeket rejt magában. Szabadidőm jelentős részét a természetben töltöm, esetenként a család tagjai is velem tartanak.
7DIM7851.jpg

Szilvás István

Jó pap módjára... Az első fényképemen, amit általános iskolásként egy Pajtás géppel készítettem az ’50-es évek végén, a szüleim szerepeltek. Tőlük kaptam ugyanis egyik karácsonyra ezt a kis boxot. Azóta számos márkát elnyűttem már, miután több, kevesebb intenzitással egész életemben nagy érdeklődéssel fényképeztem. Elsősorban a saját örömömre, de a fotómasina elmaradhatatlan társam volt itthon és külföldön a csaknem negyven éven át végzett újságírói munkám során is. Hivatalos elismerést – különdíjat – egyszer, 2012-ben a Magyar Honvédség által kiírt „Katonák, hősök” című fotópályázatán kaptam. Nyugdíjba vonulásom után kapcsolódtam be a Heves Megyei Fotóklub életébe, ahol a tapasztalt és tehetséges társaim révén a fotózás új ismeretekben gazdag világa nyílt ki előttem. A legnagyobb örömömre, mert mint tudjuk, a jó pap is holtig tanul…
00.jpg

Szlovák Sándorné

Hajdúszoboszlón születtem, ott jártam általános és középiskolába, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-ábrázoló geometria szakán folytattam tanulmányaimat. A diploma megszerzése után a mezőkövesdi Szent László Gimnáziumban tanítottam 1999-ig. Az ábrázoló geometria a térlátásomat, a matematika a számítógép szeretetét hozta magával. 2004-ben kezdtem fotózni, kizárólag digitális technikával. A fotós ismereteket szakkönyvekből, folyóiratokból és az internetről szereztem. Évek óta tagja vagyok a Mezőkövesdi Fotóklubnak. Négy önálló kiállításom volt Mezőkövesden (Táj és természet, Verses barangoló hazai tájakon, Vízparton illetve Fák, madarak címmel), néhány helyi fotópályázaton is szerepeltem, ezeken többször nyertem első díjat. 2012 júliusában fotósként részt vettem Mezőkövesd lengyelországi testvérvárosában, Żoryban rendezett nemzetközi képzőművész alkotótáborban. A résztvevők alkotásaiból 2012 őszén kiállítás nyílt Żoryban. A kiállítás katalógusában a következő jellemzést írták a képeimről: „Munkáit romantika és mélyreható szintetikus megfigyelés jellemzi.” A Pedagógusklub tagjaként több külföldi utazásra is jelentkeztem. Az úti élményekből készített képes-zenés összeállításaimat a klub tagjai mindenkor nagy szeretettel fogadják.
Szlovák Sándorné.jpg
%%size=550%% %%align=center%%